Hol a legjobb utazni? A legjobb városok? A legjobb hajó- és vonatút? Hol a legszebbek az emberek, és hol a legjobb arcok? Top minden.

A Baliem-völgy lett az út utolsó állomása. Olyasmit láttam itt, amit máshol már nem tudnék, és amit már nem sokáig lehet.

Pápua nyugati csücskénél van egy szigetcsoport, ami a világ leggazdagabb tengeri élővilágának otthona. Egyedülállóan paradicsomi állapotok maradtak meg itt.

Két nap és három éjszaka tartott az út a tengeren, de megérkeztem Indonézia legkeletibb tartományába.

Ennyiből jön ki egy nap Bunaken szigeten, a világ egyik legszebb korallszirtjének szomszédságában. Marhák a kompon, koboldmaki a fán, techno a mikrobuszban - ilyen volt Észak-Sulawesi.

Ilyen volt eltűnni a világ elől a Togean-szigeteken kókuszrákok, fullánktalan medúzák és százlábúak között, és meglátogatni a tengeri cigányok falvát.

Amikor tizenkét egytonnás bivaly kivérzik a szemed előtt, egy kicsit sűrűbb lesz a levegő. Ilyen egy temetés a szellemekben hívő torajáknál, akiknek egész élete a halál körül forog.

Úgy hangzik, mint egy kalandregényben, és majdnem olyan is, csak kicsit több benne a zsák hagyma, a csipszes zacskó, a vifon és a mobilról játszott zene. És többször hangzik el az is, hogy hello mister. Hajózás Indonéziában.

Egy őslény a kopár szigeten és egy sci-fi állat a víz alatt: két varázslatos lény a Komodo Nemzeti Parkban.

Ilyen hatással van rám Indonézia, még akkor is, ha közben irtó kellemetlen dolgokra képes. Vulkánok, kék láng, csirketemplom és haramiák.

Köszönöm, nagyon jól. Boldogabb, felszabadultabb és nyíltabb lettem, és most végiggondoltam azt is, hogy miért.

Oké, hogy azt mondják, ez a legszebb sziget, de még a természet csodája sem lenne az igazi személyes élmények nélkül. Ilyen volt Palawanon vízesésbe ugrálni, malacokkal utazni a busz tetején, egy üres szigeten aludni és kacsaembriót vacsorázni.

Palawan a Fülöp-szigetek kincse és végső határa. Egy hely, ahol sikerült megőrizni az idilli természeti viszonyokat, miközben maga a természet is elképesztő munkát végzett. Az álomsziget, ahol még a börtön is kihagyhatatlan élmény.

Felmászni az ország, és Délkelet-Ázsia egyik legmagasabb csúcsára a Mount Kinabalun. Ráadásul egyetlen vasárnap alatt.

Soon asszony közel ötven év áll a wokja mellett, és főzi legendás fogását a trópusi hőségben. Jobban csinálja, mint bárki más. Aki viszont nem tartja be a szabályait, megnézheti magát.

Mit csinált egy óriási krokodil, amikor felébresztik? Hogyan védi egy elefántcsorda a cukiság szent grálját? Folytatódnak a malajziai állattörténetek.

Bár egzotikus állatokat látni ma már egyáltalán nem könnyű, Malajzia erdői, tengerei és szigetei rejtenek még csodákat.

Földön, vízen, levegőben, barlangokon és függőhidakon át, izzadtan és piócákkal harcolva, de eljutottam Borneó mélyén a világ egyik leglátványosabb esőerdejébe.

Szingapúr történelmi napjaiban értem a rejtői kikötőből ötven év alatt high-tech metropolisszá fejlődött városállamba. A napokban meghalt Lee Kuan Yew, Szingapúr alapító atyja, ami alkalmat jelentett végiggondolni, hova jutott a szabadság nélküli jólét sterilen tökéletes rendje. Elég messzire.

Egy szerencsés véletlennel kezdődött, az utazás egyik legjobb része lett belőle: túra a burmai hegyek között, ahol szabad puskával ijesztgetni egymást és bozótvágó kés kell az iváshoz, mégsem hiányzik a külvilág.

Van egy város, amit a britek azért építettek, hogy legyen hol szétcsapni magukat. Egy falat Ibiza a burmai hegyek között, ahol ma már semmi sem a régi.

Múzeumot állítottak a drogellenes háborúnak. Háromméteres kígyóknak külön pagodájuk van. A főváros pedig egyenesen a szegény ember Phenjanja. Egy önmagában is szürreális ország legvalószínűtlenebb pontjai.

Még megvan a nyers vadromantika, de már nem tartozik hozzá reménytelenség. Még nem tarolta le a tömegturizmus, de már egész nap van áram. Yangonban, Burma legnagyobb városában szédítő a nyüzsgés, és hamar meg lehet szokni azt is, hogy patkányok között kell hazasétálni.

Mert itt csak akkor maradok egyedül, ha tényleg egyedül akarok lenni. Utazás közben a leghétköznapibb pillanatok is új élményt jelentenek, az agyam pedig soha nem áll üresjáratba.

Bangkok közepén több, mint egy évtizede üresen áll egy felhőkarcoló. Az enyészet lassan átvette az uralmat, a látvány még annál is szürreálisabb, mint amire számítottam.

A király, fej alakú épületektől évszázadok alatt eljutottunk oda, hogy ma már unalmas, nem fej alakú épületeink vannak. Kinek jó ez? Behajózás Angkorba.

Sült pók, fürdőző elefántok, a tökéletes dzsungeltó és reszketés a kambodzsai erdő mélyén. Csupa olyan dolog, amiért érdemes napokon keresztül fával megpakolt kisbuszokban rázkódni a vörös porfelhőben. Utazás Kambodzsában.

Mi történne, ha csak úgy besétálna hozzátok valaki a vasárnapi családi ebédre? Mert ha ez Dél-Vietnamban, a Mekong-deltában történik, akkor megfürösztik sörben és zsírban a vendéget, táncra perdítik, és addig nem nyugszanak, amíg minden vágya nem teljesült. Ezt még a kommunisták sem tudtak tönkretenni.

Ha úgy szeretsz utazni, hogy közben naivan rácsodálkozol a világra, és mindenkit nyílt szívvel, barátságosan fogadsz, könnyen lehet, hogy rosszul jársz. Ha viszont szeretnéd úgy érezni magad, mint politikus a parlamenti folyosón, amikor újságírók vannak a közelben, Vietnam a te országod!

Vietnamban végre megérkeztem az igazi Délkelet-Ázsiába. Hamar kiderült, a kívülről egységes kommunista masszívumnak tűnő ország sokkal izgalmasabb annál, amire számítottam.

A világ legszebb fekvésű városában le sem tudtam venni a szemem a felhőkarolcó-erdőről. Amikor pedig túl sok volt a csillogás, várt a koszos cyberpunk negyed, és a halászfalu az erőművek tövében. A hongkongi fiatalok pedig szívszorító harcukat vívják közben.

Jó ötlet nekivágni egy húszórás vonatútnak Kínában egy szál tréningnadrágban poharazgató útitársakkal? De még mennyire!

Arra semmi sem készít fel, milyen érzés először meglátni Sanghajt. Szürreális cirkusz véresen komolyan, figurák a vadnyugatról, villogó szelfik, pincébe rejtett látványosság. Ami a XIX. században London volt, a XX.-ban New York, a XXI.-ben Sanghaj lehet.

Lehet, hogy Tajvanon még a nemzeti parkban is atomerőmű van, de minden stoppost felvesznek, bicikliút vezet az óceánpart mentén és van egy csomó jó arc. Második rész.

Tajvan kívül esik a hagyományos útvonalakon, és egyelőre kevesen jönnek ide. Amíg ott voltam, egymás után értek a meglepetések, és egy izgalmas, változatos és szórakoztató országot ismertem meg, aminek lakói egyre inkább aggódva figyelik Kína felemelkedését.

Számvetés egy füstös pultnál, hogy mi sikerült, és mi nem, miközben a környezet éppen olyan, mint egy budapesti kocsmában. És végre előkerülnek a kámzsás darvak, akiknek sok mindent köszönhetek.

Sosem gondoltam volna, hogy azért utazom el a világ másik végére, hogy belemenjek a medencébe, amibe áramot vezettek, mégis így hozta az élet. Kalandok a titkos fürdőtől a luxusdögkútig a tökéletes semmittevés megtalálása felé, ruha nélkül.

Minden idők egyik legjobb rajzfilmjét mintázták Jakusima szigetéről. Többezer éves fák élnek együtt az emberi pusztítás és teremtés eredményével. Az út szélén pedig ott vannak a majmok.

Aki meghallja, milyen íze van ennek az italnak, már a gondolattól fintorogni kezd. És a beleivás még csak azután jön!

A belső tenger világa a lehető legtávolabb van Tokió neonfényeitől és a szupervonatoktól. Maroknyian élnek még itt úgy, mintha megállt volna az idő. Elszáguldott felettük a modern Japán.

Az épület, aminek a tetején egy hadihajó van. A Rejtő Jenőt idéző trükk, amit minden este használnak. És mindeközben tökéletes működés, és sok italautomata.

A színpadon harci robotok és óriáspandák küzdenek és táncolnak. A nézőtéren komoly, felnőtt emberek viselkednek úgy, mint aki most kapta meg élete első Nintendóját. Egy műsor Tokió piroslámpás negyedében, ami semmihez sem fogható.

Bemutatkozik a Vifon Beach médiabirodalom a Facebooktól a Snapchatig.

Hosszú utazásra sem kell sok cuccot vinni. Nehéz volt megtanulni a leckét, de amikor elindultam, már majdnem könnyű volt a táskám. Ezeket viszem Ázsiába.

A tervezett útvonal Japántól Indonéziáig.

Kellett egy elhatározás, majdnem két év gyűjtögetés, aztán még egy elhatározás, és már el is indultam Ázsiába. Ami ezután jön, arról fog szólni a Vifon Beach blog.