Nem mondom, hogy nem kellett hozzá feleslegesen túlpakolt táskák súlya alatt görnyedve töltött utazások sora (te jó ég, vittem én már konzervet is Spanyolországba :( ), de lassan azért megtanultam: tényleg minél kevesebb dolgot viszek magammal, annál jobb lesz nekem. Ennek a vége az lett, hogy amikor induláskor felvettem a hátizsákomat, már majdnem egészen könnyű volt. A laptop miatt sajnos annyira azért mégsem, dehát ha azt nem hoztam volna, akkor nem tudnék filmeket nézni a tetőn, és írni sem lenne olyan egyszerű, úgyhogy ezt le kellett nyelni.
Igazából akkor is el tudtam volna indulni, ha nem vettem volna semmi új dolgot. Néhány hasznos tárgyat azért beszereztem a pólók meg a fürdőnadrág mellé, ezek tűnnek a legfontosabbnak:
Egy új hátizsák
Jó, ez pont nem volt létfontosságú. A több mint tízéves, még a gimnáziumi Erdély-túrákhoz vásárolt nagyhátizsákommal tulajdonképpen nem volt semmi baj, eddig minden utazásomhoz teljesen megfelelt. Viszont hetven literes, és nem is kifejezetten könnyű, úgyhogy arra gondoltam, most jól fog jönni egy kisebb-könnyebb-praktikusabb darab. Egy 48 literes táskát választottam végül, laptop nélkül simán elég lett volna kisebb is. A végén elmondom, jó választás volt-e.
Money belt, vagyis a ruha alatt hordható övtáska
Bár még soha nem volt ilyenem, ezzel kapcsolatban hittem a szakértőnek, elengedhetetlennek tekintettem, és vettem egyet. Gondolom az is lesz.
E-könyv olvasó
Jó, ez sem a klasszikus értelemben létfontosságú, nekem nagyjából mégis az. Korábban idegenkedtem, más megoldást mégsem láttam arra, hogy a hosszú vonatutakon és hasonló helyzetekben tudjak olvasni, de ne kelljen telepakolni könyvekkel a táskámat. Hosszú vonatutakon olvasni viszont nagyon jó dolog. Úgyhogy vettem egy ilyet, de az a gyanúm, hogy ha hazamegyek, azért visszatérek a papírhoz.
Karóra
Eddig az út meglepetése. Az a típus, amit fel tudsz venni a karodra, rögzíted, ezért nem esik le, és meg lehet nézni rajta az időt anélkül, hogy bárkinek meg kellene adnod az összes ismerősöd elérhetőségét. Sőt, olyan modellem van, amihez wifi sem kell!
Széldzseki/esőkabát
Nem ázik át. Nem fúj át rajta a szél. Még egy nyári utazás előtt szereztem be, azóta tűzön-vízen velem van. Jó, főleg vízen.
Lezárható kis zacskók
Egyrészt az eső ellen, másrészt a mindenféle töltők, és egyebek egy helyen tartásához. Darabra talán semmi másból nem hoztam annyit, mint kis zacskókból, különféle méretekben, de jó lesz ez.
Túrazokni
Elég sokat fogok kirándulni útközben. Nem lesznek ezek különösebben extrémek, inkább egyszerű mászkálás a természetben. Ahol jó eséllyel lesz sok minden nedves. A gondolat pedig, hogy létezik olyan zokni, ami ilyenkor nem szívja ezt magába, és nem hasítja fel utána a talpamat, elég vonzó volt ahhoz, hogy be is szerezzek ebből két párat.
Füldugó
A kiegyensúlyozott dormitory-lét záloga. Eddigi tapasztalataim alapján a nagy közös hálószobák pokolfajzatai nem azok, akik ordibálnak, mert azt előbb-utóbb úgyis abbahagyják. (Bár nem kizárt, hogy ezt azért mondom, mert sokszor én vagyok az, aki ordibál.) Nem a horkolók, mert rájuk igazán nem lehet haragudni. Nem is a harákolók, bár ők azért már keményebbek tudnak lenni. Hanem az úgynevezett zörgők. Azok az emberek, akik az enyémhez hasonló zacskóarzenáljukat a legváratlanabb pillanatban vetik be, és kezdik el egyesével bezacskózni mindenüket, aztán kibontani, megcserélni és újra bezacskózni, majd ezt a végtelenségig folytatni. Nincs ezzel semmi baj, a közös szobához hozzátartozik az ilyesmi. De ha ez akkor történik, amikor éppen nagyon szeretnél aludni, az, mondjuk úgy, hogy könnyen az emberszeretet rovására megy. Kivéve, ha megteszed az óvintézkedéseket. És ha így teszel, kipihenve, boldogan ébredsz, és széles mosollyal tudod üdvözölni a még mindig elmélyült zörgőt.