indonézia
Pápua harcosok klubja
A Baliem-völgy lett az út utolsó állomása. Olyasmit láttam itt, amit máshol már nem tudnék, és amit már nem sokáig lehet.
Az út Pápuára
Két nap és három éjszaka tartott az út a tengeren, de megérkeztem Indonézia legkeletibb tartományába.
Ennél jobban még soha nem költöttem el húsz dollárt
Ennyiből jön ki egy nap Bunaken szigeten, a világ egyik legszebb korallszirtjének szomszédságában. Marhák a kompon, koboldmaki a fán, techno a mikrobuszban - ilyen volt Észak-Sulawesi.
Mindentől messze
Ilyen volt eltűnni a világ elől a Togean-szigeteken kókuszrákok, fullánktalan medúzák és százlábúak között, és meglátogatni a tengeri cigányok falvát.
Halál a bivaly szarva alatt
Amikor tizenkét egytonnás bivaly kivérzik a szemed előtt, egy kicsit sűrűbb lesz a levegő. Ilyen egy temetés a szellemekben hívő torajáknál, akiknek egész élete a halál körül forog.
Az út Celebeszre
Úgy hangzik, mint egy kalandregényben, és majdnem olyan is, csak kicsit több benne a zsák hagyma, a csipszes zacskó, a vifon és a mobilról játszott zene. És többször hangzik el az is, hogy hello mister. Hajózás Indonéziában.
Találkozás a sárkánnyal és a rájával
Egy őslény a kopár szigeten és egy sci-fi állat a víz alatt: két varázslatos lény a Komodo Nemzeti Parkban.
Nem tudom levenni róla a szemem
Ilyen hatással van rám Indonézia, még akkor is, ha közben irtó kellemetlen dolgokra képes. Vulkánok, kék láng, csirketemplom és haramiák.