Pápua harcosok klubja
A Baliem-völgy lett az út utolsó állomása. Olyasmit láttam itt, amit máshol már nem tudnék, és amit már nem sokáig lehet.
A Baliem-völgy lett az út utolsó állomása. Olyasmit láttam itt, amit máshol már nem tudnék, és amit már nem sokáig lehet.
Pápua nyugati csücskénél van egy szigetcsoport, ami a világ leggazdagabb tengeri élővilágának otthona. Egyedülállóan paradicsomi állapotok maradtak meg itt.
Két nap és három éjszaka tartott az út a tengeren, de megérkeztem Indonézia legkeletibb tartományába.
Ennyiből jön ki egy nap Bunaken szigeten, a világ egyik legszebb korallszirtjének szomszédságában. Marhák a kompon, koboldmaki a fán, techno a mikrobuszban - ilyen volt Észak-Sulawesi.
Ilyen volt eltűnni a világ elől a Togean-szigeteken kókuszrákok, fullánktalan medúzák és százlábúak között, és meglátogatni a tengeri cigányok falvát.
Amikor tizenkét egytonnás bivaly kivérzik a szemed előtt, egy kicsit sűrűbb lesz a levegő. Ilyen egy temetés a szellemekben hívő torajáknál, akiknek egész élete a halál körül forog.
Úgy hangzik, mint egy kalandregényben, és majdnem olyan is, csak kicsit több benne a zsák hagyma, a csipszes zacskó, a vifon és a mobilról játszott zene. És többször hangzik el az is, hogy hello mister. Hajózás Indonéziában.
Egy őslény a kopár szigeten és egy sci-fi állat a víz alatt: két varázslatos lény a Komodo Nemzeti Parkban.
Ilyen hatással van rám Indonézia, még akkor is, ha közben irtó kellemetlen dolgokra képes. Vulkánok, kék láng, csirketemplom és haramiák.