- Na, milyen Malajzia?
- Állat!
Az egzotikusállat-spotting ma már egyáltalán nem olyan könnyű műfaj. Találkoztam olyan svéd biciklistával, akinek sikerült úgy bejárnia Afrikát, hogy egyszer sem látott elefántot. Az utazási fórumok tele vannak panaszos bejegyzésekkel olyanoktól, akik izgatottan, szafarikalapban elindultak túrázni a vadonba, aztán mindenféle izgalmas állatok helyett legfeljebb csak a piócákat szedegették le magukról. Egy maláj nemzeti parkban az éjszakai kirándulás után érdeklődve a szervezők azt mondták, semmilyen állatot nem tudnak ígérni, legfeljebb azt, hogy madárpókokkal fogunk találkozni.
// ]]>
Az igazán kúl állatok kipusztulóban vannak, eltűntek, behúzódtak a dzsungel mélyére. Amikor meg nem, abban sincs mindig köszönet. Hallottam olyan csoportról Malajzia leghíresebb nemzeti parkjában, akik egy többnapos túra közben a maláj erdő mélyén tigrisbe botlottak. Bár nem történt baj, többen konkrétan bevizeltek a félelemtől, ami annyira végül is nem meglepő.
Mindezt csak azért mondom, mert bár a különféle nemzeti parkok előszeretettel hirdetik magukat a legkülönlegesebb állatok fotóival, annak az esélye, hogy ezekkel tényleg lehet találkozni, általában elég csekély. Amikor egy helyi buszjárattal a Taman Negara park felé tartottunk, a sofőr őszinte értetlenkedéssel arról beszélt, nem érti, miért jönnek ide a turisták, itt aztán semmilyen érdekes állatot nem lehet látni.
Ez viszont azért elég nagy túlzás. A jó helyszínválasztásnak, a jó szezonnak és a szerencsének köszönhetően az elmúlt két hétben több bomba állatos élményem volt, mint előtte összesen. Meg annak, hogy ebben a két hétben Zoli barátommal együtt utaztunk, és mindketten eléggé rajta voltuk az állatfigyelésen, így bármikor felkeltünk hajnalok hajnalán, és nyomtuk kifulladásig. Tanulságként talán annyit tudnék mondani, hogy egy régi barátságnak is jót tesz, ha a szokásos témák mellett lányokról, fiúkról, zenéről meg fociról egy ideig teljesen természetesek az olyan párbeszédek, mint hogy "Mi a faszom az ott? Egy kibaszott tarajos sül!!!".
Tigrist nem láttunk, bár arra azért nem is számítottam. Az egyetlen, amit sajnálok, és meglehetett volna, az a repülő mókus, bár annyira azért az sem annyira alap. Ezt leszámítva nagyon erősre sikerült a műsor.
Jöjjenek a legjobb állatos pillanatok Malajzia különböző részeiről.
10 Borneói nagyorrú majom
Minden főemlősök talán legkomolyabb arcszerkezetének birtokosa, gyakorlatilag Malajzia címerállata.
Meg lehet nézni különféle majomközpontokban is Borneón, de egy kis túlzással ennyi erővel akár állatkertbe is mehetnénk. Ehelyett inkább a Kinabatangan-folyó mentén akartuk megtekinteni több más állattal együtt egy többnapos túrán Borneó keleti, Sabah nevű tartományában. Az ifjúságitábor-hangulatú központból kiindulva napi kétszer lehetett motorcsónakban ülve hasítani a folyón, ami aztán nagyot fékezve befordult a part mellé, valahányszor az éles szemű vezetők észrevettek valamit a fákon.
Először néhány orángutánt láttunk az ágakon, de azok tényleg olyan messze voltak, és olyan kevés látszott belőlük, hogy sportszerűtlen lenne ideszámolni őket. Aztán feltűnt egy csomó makákó a parton. Igazán nagyot viszont nagyorrúék mentek, ahogy a naplementében, lefekvéshez készülődve elkezdték belakni a magasban lévő ágakat. A vezető beosztású nagyorrúak terebélyes hasukkal főnökpozícióban elfoglalták a legjobb ágakat, és nyugodtan figyelték, ahogy a low-level arcok lerendezik egymás között a meccseiket egy-egy kisebb ágért. Aztán kezdtek elcsendesedni, és azt láttuk, hogy minket figyelnek a folyón azzal a tekintetükkel, amiből valami szomorkás komolyság árad, amiatt az orr miatt mégsem lehet egy pillanatra sem komolyan venni.
// ]]>
A magyarban használt, rendkívül találó faszorrú majom szófordulat egyébként csak a második legjobb elnevezése a fajnak: malájul konkrétan holland embernek is hívják őket, mert úgy tartották, a holland gyarmatosítók nagyjából így néztek ki.
9 Állathangok
Méghogy tigris meg óriáskígyó! Elég ide néhány hangosan zengő rovar. Vagy mondjuk nagyon sok, nagyon hangosan zengő rovar. Legtöbbször a trópusi hiperkabócaraj megazöngését hallottuk. Kabócát biztos mindenki hallott már, de amikor itt rákezdenek, tényleg olyan élményt hoznak össze, hogy az ember nem biztos abban, idilli kis kunyhója nem egy atomerőmű mellett van-e véletlenül. Amikor pedig mindehhez csatlakozik egy nagyobb sereg szentjánosbogár, és szikráznak a sötétben, akkor a természet már tényleg egészen jól megközelíti, milyen egy kísérleti technofesztivál.
Ennél már csak az egyetlen masszív térzöngéssé összeálló brekegéshullám szólt nagyobbat a Perhentian szigeti békáktól a falu mögötti erdőben. A házak mögül olyan hangok jöttek, mintha egy óriás alagút mélyéről jönne a zúgás valami olyan szörnyből, ami elnyelhetné az egész szigetet.
8 Tűzfácán
A Taman Negara nemzeti parkban van a világ legöregebb trópusi esőerdeje. 130 millió éves, és pont úgy is néz ki. Tiszta Őslények országa, ahogy az ősfák és ősindák itt egymásba tekerednek.
// ]]>
Épp a világ leghosszabb, tényleg elképesztően király erdei függőhídjáról sétáltunk le, amikor a gondosan kiépített pallón megjelent egy tűzfácán. Jó, abban a pillanatban nem tudtam volna ezt ilyen pontosan megmondani, csak azt láttam, hogy egy nagyon luxy madár teljes nyugalomban, senkitől sem zavartatva magát álldogál és nézelődik előttünk.
Nem érdekelte, ha valaki elsétált mellette, vagy ha fényképezték, és tulajdonképpen teljesen igaza volt. Azúrkék Fabregas-maszkja és bársonyos tollazata elegánsabb volt, mint a nemzeti parkban lévő összes turista legszebb ruhája együttvéve.
7 Bulis halak
Valószínűleg nem ez a pontos rendszertani megnevezésük, és igazából nem is egy fajról van szó, hanem egy csomóról a papagájhaltól a bohóchalon keresztül a különféle neonzöld, neonsárga, neonlila és egyéb őrületes színű halakig, amikhez még búvárkodni sem kell, elég egy szemüveg, akár a Borneó, akár a szárazföldi Malajzia körüli szigeteken.
Illetve az sem árt, ha valaki nem hasítja fel az első szigetnapon a lábát egy korall szélén úszás közben, mert a maláj orvos ugyan gyorsan és szakszerűen összevarrja, de ezután néhány napig nem tanácsos a vízbe menni, és kívülről azért kevésbé látszanak a bulis halak, nem beszélve a rájákról, cápákról, teknősökről és egyéb, igazán bulis állatokról, amikhez egy kicsit beljebb kell menni hajóval a parttól.
6 Maláj medve
Hát, nem lennék a maláj medve helyében az éves medvetalálkozón. Ott sorakoznak a félelmetes, nagyszerű ragadozók, és akkor betoppan a délkelet-ázsiai rokon, aki, hogy is mondjam, így néz ki:
De ez biztos csak előnytelen kép, szóval valójában ilyen:
Hm, vagyis:
Szóval neki ez jutott. Ráadásul a maláj medvének (angolul sun bear, ami néhány évvel ezelőtt tökéletes neve lehetett volna egy chillwave zenekarnak) van egy speciálisan borneói változata is, ami feleakkora, ezzel pedig a világ legkisebb medvefajtája. A borneói medve a lista egyetlen szereplője, akit nem pontosan a természetes élőhelyén sikerült megnézni, hanem a kifejezetten a kedvéért létrehozott központban Sepilokban, Kelet-Borneón. A medvékért aggódók ide gyűjtötték össze a veszélyeztetett faj néhány tucat példányát, szívszorítóan abszurd élettörténetek után. Van itt olyan medve, akit láncon tartottak háziállatként. Vannak olyanok, akiket pandaként mutogattak Kínában. És vannak olyanok is, akiket gyakorlatilag a fazékból mentettek ki, mert a medvehús itt különleges fogásnak számít, még ha börtön is jár érte.
Az itt élő medvéket tehát eredendő evolúciós hátrányaik mellett még a saját sorsuk is megtépázta, ami meg is látszik rajtuk. Bár az életkedvük már visszajött, és jókedvűen hemperegnek, mászkálnak és medvéskednek a parkban, azzal például nemhogy kezdeni nem tudnak semmit, hogy a nekik bedobált étel egy jó részét ellopják a bűnöző életmódra berendezkedett makákók, de észre sem nagyon veszik. Nem tudom, egy IGAZI MEDVE mit szólna ehhez.
Azért ne legyünk teljesen igazságtalanok a maláj medvével (már csak azért se, mert tudnak agresszívek is lenni, ha akarnak): fára kifejezetten ügyesen másznak. Azt az arckifejezést pedig lehetetlen leírni, amikor egy ilyen jószág hosszas gondolkodás után rászánja magát, hogy elinduljon felfelé egy fán, fel is küzdi magát több tíz méter magasra, majd az ágra érve szétnéz, és az arcára van írva:
most igazából minek is jöttem fel ide?
A következő részben jönnek az igazi nagyvadak!