Varánusz a konyhában, tapír a verandán - maláj állatos toplista, II. rész

Az előző rész tartalmából: az állattoplista hátsó ötösében feltűnt a nagyorrú majom, mindenféle ricsajozó állatok, az elegáns tűzfácán, a bulis halak és a világ egyik legkevésbé medve medvéje. Most jön az élvonal.

5 Szakállas disznó

Bár már szerepelt az első borneói posztban, a toplistáról mégsem maradhat ki ez a félénk, de annál mókásabb lény. A mangrove erdőkben, mocsarakban és tengerpartokon csatangoló szakállas disznó volt az egyetlen olyan állat, akivel volt valami íve a kapcsolatunknak. Nem úgy, mint a tűzfácán, aki már az első pillanatban sem zavartatta magát, és tette-vette a dolgát, ha ott voltam, ha nem.

A tengerpartot túrja

Nem úgy, mint a jámborságban világbajnok vizibivalyok, akikre semmi sem hatott, ugyanolyan riadtan szaladtak el, akárhányszor próbáltam megközelíteni őket. A szakállas disznóval más volt a helyzet. Amikor először kiértem a tengerpartra a Bako Nemzeti Parkban Borneón, egy egész banda disznóba botlottam. Amint megláttak, úgy szaladtak be a fák közé, hogy azt talán még egy bivaly is túlzásnak érezte volna.

Valami ilyesmi lesz a világvége

Ketten aztán mégis visszajöttek, amikor látták, nem jelentek veszélyt, onnantól pedig együtt szeltük a valószínűtlen formájú sziklákkal szegélyezett partot.

4 Elefántcsorda

Mi a jobb, mint két szabadon csörtető elefánt? Egy egész csorda szabadon csörtető elefánt!

Épp valami béna kígyót figyeltünk a csónakból a Kinabatangan-folyón, ami összetekeredve aludt a fán, amikor elhaladt mellettünk egy másik csónak. A folyami guide-ok általában kézjelekkel üzenik meg egymásnak, milyen állat van a közelben. Az érkező csónak vezetője kezeivel két hatalmas, lobogó fület formázott. Ez pedig csak egy dolgot jelenthetett. Otthagytuk a kígyót, és azonnal elindultunk a fülek irányába, de arra, ami ott várt, nem voltunk felkészülve.

Ez még csak a kezdet

Nem egy. Nem kettő. Még csak nem is öt. Tizennyolc elefánt volt az alacsony, fűvel benőtt folyóparton, akik az elefántkodás szinte teljes repertoárját bemutatták. A legtöbben megállás nélkül tömték a szájukba ormányukkal a kitépkedett füvet, de jól látszott például, hogy a fiatalabbak, akik még nem olyan ügyesek, hogy bénáznak ezekkel a fűcsomókkal. Volt, amelyik lement a folyóhoz, és locsolni kezdte magát, és még trombitálást is hallottunk. Ember elefánttól többet nem kívánhat (leszámítva persze az elefánt-krokodil harcot).

Elefántpart

Aztán többek kiszúrták a csónakból, hogy a hatalmas lábak között mintha egy kisebb is botladozna.  És mintha egy kisebb ormány is tekeredne ott. Csak egy-egy villanásra tűnt fel, de világos lett:

a csorda a cukiság szent grálját, egy igazi kiselefántot rejt.

Több sem kellett a közönségnek: az addig csodálattal figyelt mamutok onnantól kezdve már csak bosszantó tűzfalaknak tűntek, amin mindenki keresztül akart látni, hogy teljes valójában lássa az igazi műsort. Ez nem történt meg, ami egyáltalán nem véletlen. A kiselefánt nem játék, a csorda tökéletes szervezettségben védi úgy, hogy a külvilág nemhogy megközelíteni, de megpillantani sem nagyon tudja. Így aztán egyfelől olyan érzés volt elhajózni végül, mintha a Buzzfeed fizetőssé tette volna az cuki állatos rovatát, de közben nem lehetett nem elismerni az elefántközösség nagyszerű működését.

3 Varánusz

Ez nektek varánusz?

- vetette oda a kerekes kocsit toló férfi, amikor látta, milyen izgatottan figyeljük a nagydarab, hosszú farkú, nyelvet öltögető, kacska járású gyíkot az apró szigeten, Mamutikon, nem messze Sabah tartomány fővárosa, Kota Kinabalu partjaitól. Ennél sokkal nagyobbak vannak, mondta legyintve. És bár abban a pillanatban legszívesebben bedobtuk volna a tengerbe, amiért a nyikorgással elzavarta a csodálatos gyíkot, később azért kiderült, abban teljesen igaza volt, hogy fogunk még ennél sokkal nagyobbat is látni. Hiába, kezdő varánuszosok voltunk akkor még.

Varánusz beach. #borneo #sabah #lizard #asia #travel #beach #vifon #malaysia #mamutik

A photo posted by Gergő Plankó (@vifonbeach) on

// ]]>

A varánuszkarrierünk aztán Malajzia másik oldalán, a félsziget keleti partjának közelében lévő Perhentian szigeten ért a csúcsra. A parton itt egymás mellett sorakoznak a kifőzdék, amik a vendéglátás egészen sajátos változatát viszik. Esténként sorban kiteszik a friss halakat a vörös sügértől a barrakudáig, amik olyan szépek, hogy nyersen is rájuk vetnéd magad. De majd barbecue-formában jobb lesz, gondolnád. Egészen addig, amíg egy füstfelhő kíséretében meg nem érkezik a nyersen kívánatos pikkelyes csodára nyomokban sem emlékeztető, a sütőrácson feketére égetett, megszomorodott tengeri kóró, miközben a hangfalakból megállíthatatlanul szól a reggae. Malajziában gyakorlatilag lehetetlen rosszat enni, de itt voltunk a legközelebb ahhoz, hogy majdnem sikerüljön.

Haladó varánuszozás

Na, egy ilyen helyen megkérdeztem egyszer, hol a mosdó. Mutatták, hogy menjek hátra. Sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy az új X-akták évad forgatási helyszínébe botlok.

Az étterem mögött egy sötét pocsolyában hemzsegtek a kétméteres varánuszok. Vadászat helyett szívesen nyüzsögnek olyan helyek közelében, ahol csurran-cseppen valami hús. Hát, itt nemhogy csurrant-cseppent, egyenesen konyhamalacnak használta őket a szakács, aki főzés közben közéjük dobálta be a csirkenyesedéket.

A video posted by Gergő Plankó (@vifonbeach) on

// ]]>

A gyíkok pedig kapkodtak a falatok után, néha egymással is összeverekedve. Egyszerű háztartási jelenetet és igazi őskáoszt soha nem láttam még ilyen egységet alkotni. És mindez nem valami turistalátványosság volt, amit direkt mutogattak volna. Csak egy hétköznapi pocsolya egy hétköznapi, rossz konyha mögött. Tele varánusszal.

2 Bordás krokodil

A bordás krokodil egyszerre nagyszerű dinoszauruszharcos, és sunyin lopakodó, gyilkosan pontos vadász.  Ha választható karakter lenne valami számítógépes szerepjátékban, nem kellene gondolkozni, hogy közelharcosnak vagy mesterlövésznek fejlesszük-e, mert mint a kettőben ugyanolyan jó lenne. Ahogy egy igazi, pompás ragadozóhoz illik.

Hajnalban lehet megfigyelni, ahol a parton szunnyadnak

Amikor az első igazán nagy, ránézésre jó ötméteres bordás krokodilt megláttuk a Kinabatangan-folyó partján hajnalban, elsőre inkább a harcos oldala látszott. Robosztus teste, brutális páncélja, félelmetes szája, és egész jelenléte még alvás közben is tekintélyt parancsolt. Pontosan látszott, miért képes szinte bármit elkapni majmoktól bivalyokon keresztül időnként akár emberekig is.

Az viszont nem látszott, hogy mikor ébredt fel. Hogy mikor kezdete el figyelni azt, ki figyeli őt. Az egyik pillanatban még mozdulatlan, és öntudatlannak tűnő krokodil minden átmenet nélkül, és főleg egyetlen pisszenés vagy csobbanás nélkül kúszott be a vízbe. Egy villanásra még látszottak a bordái a víz felszínén, aztán eltűnt a folyóban. Ekkor mutatkozott meg félelmetes lopakodó arca – és hogy áldozatai, akiket leginkább akkor kap el, amikor lemennek inni a folyóhoz, legyenek bármelyik faj tagjai is, miért nem sejtik végzetük előtt, mi vár rájuk.  Lenyűgöző állat.

Egy másik krokodil arra ébredt, hogy egyszerre több hajó is körbevette. Ez minden bizonnyal nem tetszett neki, mert, ahogy ezen a videón is látszik, nemhogy nem zavartatta magát a hangtalan vízre szállással, de kifejezetten meg is rázta magát, hogy egyértelmű legyen: vele nem kéne szórakozni.

A video posted by Gergő Plankó (@vifonbeach) on

// ]]>

1 Tapír

A tapírles mindenek előtt csodálatos verbális élmény. A tapír a világ egyik legjobban hangzó  szava, és mivel ilyen helyzetben elég sokszor indokolt a használata, a tapírlesőkön már azelőtt valami bizsergető eufória lesz úrrá, hogy az állat egyáltalán feltűnne.

„Elnézést, uram, nem látta véletlenül a tapírt?”

„Sziasztok, tudjátok, merre van a tapír?”

„Járt már ma errefelé a tapír?”

Tényleg olyan érzés ilyesmiket mondani, mintha folyamatosan csiklandoznának.

Az első esténk konkrétan ezzel telt a Taman Negara nemzeti parkban. Annyit tudtunk, hogy a fekete-fehér ormányos óriásdisznó esténként szokott megjelenni a park kunyhói között. Aznap mégsem jött más, csak egy tarajos sül, ami szintén nem rossz buli, de mégsem tapír.

Tapír a verandánál

A találkozásra másnap estig kellett várni. A tapírt a park dolgozóinak fenntartott hosszú ház verandája előtt láttuk meg. Úgy tűnt, bal lábbal kelt fel (ilyenkor szokott), mert az első dolga az volt, hogy elkezdte leszedegetni a száradó ruhákat. Egy részüket meg is rágcsálta, de voltak, amiket láthatóan csak rosszalkodásból vágott földhöz. Azt pedig láthatóan nem értette, hogy ha egy szárítón lévő lepedőt megpróbál leráncigálni úgy, hogy a két lelógó oldalát összeharapja, az miért marad mégis a helyén. De nem is azért szeretjük a tapírt, hogy értse az ilyesmit.

A verandáról figyelő munkásoknak viszont egy idő után érthető módon nem annyira tetszett a műsor, és először csak rámordultak a tapírra, majd amikor ez nem működött, drasztikusabb eszközökhöz nyúltak. Így esett, hogy néhány perccel azután, hogy végre megpillantottuk az állatot, amire napok óta vártunk, már repültek is felé a botok, majd egy vödör víz. A tapír erre sértődötten behúzódott a fák közé.

Bal lábbal kelhetett fel

A történetnek nem lehetett így vége. Vártuk, hogy visszajöjjön.  És tényleg, valahogy úgy, ahogy az embereknél is gyakori ébredés utáni morcosság elmúlt benne, visszajött, és tisztességes tapír módjára sétált a kunyhók között, és evett mangót kínai ingek helyett. Oda lehetett menni hozzá, meg lehetett fogni vastag, kemény bőrét, és közvetlen közelről lehetett figyelni, ahogy tapírkodik. Aztán, ahogy körbejárta a tábort, a másik oldalon eltűnt az erdőben, ahogy jött.

Tetten ért tapír

Nekünk pedig még jó sokáig nem volt olyan mondatunk ezután, amiben ne szerepelt volna a t betűs szó.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;