A legjobb városok
3. Bangkok
A meglátogatott fővárosok közül sok szempontból a leginkább nyugatias, egyben a hely, ahol a legkönnyebben el tudtam képzelni, hogy tudnék élni. Amiből le lehet vonni azt a következtetést is, hogy nincs túl sok fantáziám, meg azt is, hogy Bangkok egyszerűen király. Bangkok nekem a suhanást jelenti a sky train-nel a felhőkarcolók között, át a Chaopraya folyón, leszállás után a magasvasút felüljárója alatt egy könnyfakasztóan csípős tom yum levest az utcán, majd a nap végén egy külvárosi toronyház tetején a medencéből nézni a várost.
2. Hongkong
A város, ami a legtöbbször eszembe jut, mióta ott jártam. A Viktóra-öböl, a felhőkarcoló-erdő, a hegyek, a neonban úszó munkásnegyed, a harcos fiatalok – mindez együtt olyan szuggesztív hatású, hogy azóta se megy ki a fejemből.
1. Tokió
Biztosan befolyásolja a helyezést, hogy itt kezdtem az egész utat, és ez volt az első ázsiai nagyváros, amit éltemben láttam. Na de akkor is. Gyakorlatilag nem volt olyan pillanat, hogy ne ért volna valami, az agyamat triplaszaltóra kényszerítő inger, pedig a legtöbbször nem csináltam semmi különöset, csak sétáltam az utcán. Ha úgy nézzük, hogy a világ legnagyobb városa volt a legjobb, ez egész pozitív üzenet lenne az emberiségről. Kár, hogy ez nem ilyen egyszerű.
Nagyon izgalmas városok még: Sanghaj, Szingapúr, Yangon, Penang, Tajpej.
Vonatozás
3. A Sanghaj-Hongkong-járat
Eleve van abban valami bizsergető, hogy felszállok Ázsia egyik legfontosabb városában, majd a következő megálló, miután keresztülhasítunk Kelet-Kínán, Ázsia másik legfontosabb városa. Mindaz, ami közben történik a levesszagban, dohányfüstben és mobiltelefonról játszott zenében a kabin legfelső ágya és a folyosó között ingázva, vagyis egyszerűbben mondva, a kínaiakkal való vonatozás, egyszerűen kihagyhatatlan.
2. Maymyo – Hsipaw a Mandalay-Lashio vonalon
A vonatozás Északnyugat-Burma leghíresebb járatán tulajdonképpen az ellentéte a másik két helyezettnek: fapados, csigalassú, késik, kecskék vannak rajta, és fillérekbe kerül. Viszont lehet közben mosolygós burmai gyerekekkel beszélgetni, rizst venni színes leplekbe öltözött asszonyoktól, nézni a hegyeket és völgyeket, a képen látható Goteik viadukt miatt pedig már önmagában is megérné az egész:
1. Japánban minden
Mi más lehetne az első, mint a világ legjobb vasúti rendszerének használata? A csak külföldieknek elérhető Japan Rail Press-szel tizennégy napig használhattam korlátlanul a sinkanszeneket, és ezekkel a szárazföldi rakétákkal utazni az első pillanattól (ami általában a vásárlás az állomások hívogató italautomatáiból) a percre pontos utolsóig legalább akkora élmény, mint a megérkezés bárhova.
Hajózás
3. Viktóra-öböl
A hongkongi Viktóra-öbölben tömegközlekedési eszköznek használt hajókkal fel-le ingázni a világ egyik leglátványosabb városának üzleti központja körül annyira lenyűgöző, hogy többször is felszálltam anélkül, hogy bármi dolgom lett volna arrafelé.
2. Egy teherhajó tetején a Mekongon Dél-Vietnamban
Semmi különös, csak egy ládákkal teli hajó tetején csorogtam lassan a legendás folyó deltájának egyik csatornáján, integettem a kókuszüzemek dolgozóinak, be kellett bújnom a hajó belsejébe, ha jöttek a rendőrök, és közben elkapott az érzés, hogy leginkább az ilyesmiért jöttem erre az egész útra, és az ilyen pillanatokra sokkal tovább is fogok emlékezni, mint a Ha Long-öbölre, Angkorra vagy Baganra. Pedig hát azok sem rosszak.
1. Csónakkal éjszaka a Togean-szigeteken
Hajózni persze Indonézia szinte bármelyik részén király, de ezek közül is kiemelkedett egy egyszerű jelenet Sulawesin, amikor Malange szigetéről kellett kora hajnalban beérni a központi faluba, a világító planktonokkal és az eget beborító hulló- és nemhulló csillagokkal együtt pedig az egész maga volt az életre kelt mese.
Emlékezetes hajózások még: Behajózni Siem Reap-be Nyugat-Kambodzsában, ami csak azért nem került dobogóra, mert a száraz évszak alacsony vízállása miatt sokszor csak a földes oldalfalat lehetett látni. És persze a Pelni-utak Celebeszre és Pápuára.
Repülőút
Nem gondoltam, hogy ilyen sokszor fogok, de tíz hónap alatt összesen huszonháromszor repültem. A legjobbak pedig ezek közül messze a rövid suhanások voltak vad tájak felett, a végén kis repülőterekre való megérkezéssel. Leszállni Palawan fővárosában, Puerto Princesában. Berepülni Pápua csak légi úton megközelíthető szívébe. És a kedvencem, átrepülni Maláj-Borneó dzsungelein, és megérkezni a Gunung Mulu nemzeti parkba, ahol már leszálláskor elveszítettem az eszem a színektől és formáktól.
Lemenni enni
(ez inkább az élményről szól, mint a konkrét gasztronómiáról)
3. Japán
„A japán közértek polcainak kínálata legtöbbször olyan, mintha egy fogadás eredménye lenne, amit évtizedekkel ezelőtt kötött két mágnás az élelmiszeriparban. Az egyik szerint nem lehet a világ összes ízét kombinálni a világ összes ételével. A másik viszont azt mondta, adj nekem időt, és bebizonyítom, hogy minden párosítás lehetséges”- írtam egy korai posztban. A japán közértekben kapható mindenízű minden tökéletesen passzol az utcákon látható dolgok befogadásához. A csúcskonyhához nem nagyon volt szerencsém, de a licsis-sós üdítők, paradicsomlés sörök, wasabis csokik, valamint a Blade Runner-utcák sarkain gőzölgő kifőzdékben kapható ramenek világa bőven kárpótolt ezért.
2. Tajvan
Általában igaz, hogy a kelet-ázsiai utcai-közösségi evés nagyon jól illik a szólóban utazáshoz, mert általában így akkor sem egyedül ettem végül, ha egyedül indultam el vacsorázni. Főleg a a tajvani esti piacokon. Itt kapott el először, hogy meg sem kell néznem, mit árulnak, elég, ha beállok minden sorba, ahol helyiek vannak és frissen készül valami. Egy rák itt, egy polip ott, egy töltött batyu amott, aztán egy falat sült oreo – a vacsora szinte minden tajvani nap csúcspontja.
1. Malajzia
Ennél pedig már csak a Malajziában keveredő kínai és indai konyhát szerettem jobban, főleg az olyan helyeken, ahol minden levesezőnek megvan a története (erről szólt A csodálatos tésztanáci című poszt). A kedvencem Penang volt, Délkelet-Ázsia street food-fővárosa, ahol még a rosszul kinéző édességekért is hosszú sorok állnak az utcán, teljesen megérdemelten. A banán levélen felszolgált indiai ebédtől az aranyló húslevesen és a savanyú borneói (sarawaki) laksán keresztül a legegyszerűbb hainani rizses csirkéig itt ettem a legtöbbször emlékezeteset, a legjobb hangulat mellett.
Jó volt még enni: Thaiföldön, aminek konyháját gondolom nem kell bemutatni, Vietnamban, ahol nem múlt el nap igazán jó pho leves nélkül. És jó volt az indonéz tengerpartokon is. Bár Indonéziában enni egyébként sokszor eléggé egyhangú, a friss, cápanagyságú tonhalakat nem tudtam megunni.
Emberek kívülről
3. Vietnam
Jöhetne itt valami okoskodás a mindennel szembeszálló nép vad szépségéről, de egyszerűen az van, hogy a vietnamiak jellemzően tök jól néznek ki.
2. Japán
Ezt aztán főleg nem kell indokolni.
1. Thaiföld
Illetve konkrétan Bangkok. Sehol nem láttam annyi csinos embert egyszerű hétköznapokon, mint a már említett sky traineken, ahol Bangkok jól öltözött lakói fegyelmezett sorokban állva várják a szerelvények érkezését. Volt olyan napom, amikor elmentem fagyizni a Bangkok Arts and Cultural Centerbe, ahol egyébként a fagyi is jó, de a lényeg az volt, hogy egyszerűen csak néztem a szép bangkokiakat jönni és menni.
Emberek belülről
3. Tajvan
Túllépve azon, mennyire lehet 1,4 milliárd emberrel kapcsolatban általánosítani, a nyugatiasabb rendszerben élő kínaiakkal, vagyis Tajvan és Hongkong lakóival nyugatiként jellemzően sokkal könnyebb kijönni, mint a mainland kínaiakkal. A laza, barátságos és jellemzően kifejezetten jófej tajvaniak pedig az egyik legfontosabb okai annak, miért jó ott utazni.
2. Burma
Annyi lehengerlő kedvességgel sehol nem találkoztam, mint itt, a lelkes hegyi vezető Mr. Bike-tól a házibulijába meghívó Lawin keresztül a Mandalay-i hostelben a nem saját vendégekkel is bűbájos személyzetig. Burma szenvedéseinek fényében az itteniek kedvessége sokszor már zavarba ejtő, de ettől nem kevésbé elragadó.
1. Fülöp-szigetek
Az egész poszt legegyértelműbb helyezettje. Ha a Fülöp-szigetek egy betondarabból állna, csak az emberek miatt akkor is megérné eljönni ide. És nem is arról van szó, hogy a filippinók másokkal kedvesek. Ők maguk vannak tele olyan sugárzó életörömmel, ami menthetetlenül átragad mindenki másra is. Nem tudom, mikor mosolyogtam annyit utoljára, mint a Fülöp-szigeteken, és nem csak Palawanon, de még Manilában is.
Természet
3. Fülöp-szigetek (Palawan)
Valószínűleg nem mindenhol olyan ideálisak a viszonyok, mint a teljes egészében védett területnek minősített Palawan szigeten. Ami viszont itt van a dús, buja dzsungellel, a vad, változatos sziklaformációkkal és a kék összes árnyalatában játszó tengerrel együtt, az tényleg etalon.
2. Malajzia
A világ legöregebb trópusi esőerdejének folyójában fürödni, krokodilokat nézni hajnalban, felmászni a legélesebb sziklacsúcsok közé Borneó mélyén, varánuszokkal és tapírral találkozni teljesen hétköznapi helyzetekben – imádtam a természetet Malajziában.
1. Indonézia
Az ország előnye szinte már sportszerűtlen. Akár vulkánokat, akár cápákat, akár rizsteraszokat, akár pálmafával borított szigeteket, akár ritka majom- rák- vagy medúzaféléket, sárkányokat és rájákat akarunk nézni, Indonéziában megvan, azzal a rengeteg egyéb dologgal együtt, amire nem jutott idő. És olyan is előfordult, hogy nem is maga a látványosság, hanem már annak környezete is simán veri azt, amit máshol külön mutogatnának. Amit a természet Indonéziának adott, azzal nem sok ország versenyezhet a Földön.
Hajszállal maradt le a dobogóról Kelet-Kambodzsa az elefántokkal és az egyik kedvenc helyemmel az egész úton, a Yeak Laom vulkántóval Ratanakiriben.
Összesített utazásélmény
3. Japán
Az eddigiekből következik, hogy Japánban utazni olyan, mint befizetni a világ legnagyobb vidámparkjába. Mivel a dolgok szinte tökéletesen működnek és szinte maguktól történnek, nem is kell nagyon másra figyelni, mint befogadni a folyamatosan, és minden irányból áradó japánságot. Majd a végén beülni egy onsenbe, és hagyni, hogy megálljon az idő. Vagy egy karaokebárba.
2. Burma
Az egyik pillanatban átgyalogolok a bivalyokkal teli mezőn, a következőben már egy kisteherautó tetején kapaszkodom a kanyargó hegyi utakon. Egyik nap még a dzsungelfaházban alszom, nem sokkal később már robogóval járom a Phenjan-hangulatú főváros üres sugárútjait. Vagy egy kisbusz hátulján lógok, patkányok között sétálok haza a legnagyobb város egyik legforgalmasabb utcáján, hegyek között vonatozom, vagy biciklizem Bagan templomai között. Az ország érezhetően változóban van, néhány év múlva talán már sokkal thaiföldesebb lesz, de most még maga a nyers kaland.
1. Indonézia
És igen, Indonézia előnye ebben is szinte behozhatatlan A világ számos részén különböző országok között nincs akkora változatosság, mint itt nemhogy egy országon, de annak egy-egy szigetén belül is. Közel három hónap alatt csak a töredékét láttam, és bármikor szíven eltöltenék itt sokszor ennyi időt is. Csak Sulawesin belül annyi a látni- és csinálnivaló, hogy arról három külön poszt is szólt. És összesen van 17 ezer sziget Indonéziában. Tényleg nem túlzás, hogy csak az, ami itt van, egy életre elég lenne úticélnak. Ehhez képest valójában egészen szép teljesítmény, hogy az a rengeteg ausztrál ebből két darab tengerpartot képes megtalálni Balin.